" Azokban a korokban, amikor az ember még sokkal inkább volt része a természetnek, mint a tömegélményeknek, a balatoni emberek hajnalban leballagtak a tóhoz, hogy megnézzék a vizet.
A Balaton vizének tükre mindent elmondott az eltelt éjszakáról, a reggelről, az elkövetkező órákról, a szelekről, a felhők tartalmáról, a madarak vonulásáról, sőt még a mögötte cikkanó halak kedvéről is.
Aki a vizet nézte, egységes egészet látott: lombokat, szusszanó nádast, kavicsot, madártoll-villanást, szomjas négylábút, békésen ringó ladikot, végtelenbe úszó íveket a távolban.
Ha körbevezette a tekintetét, láthatta, hogy a falubélije is a parton áll, aki már bevégezte a táj kémlelését, s most épp fülel.
A tó olykor suttog, máskor locsog, néha ordít, telente zörög és recseg: de mindig mond valamit annak, akinek füle van hozzá.
Mindannyiunk homloka mögött ott pereg az a bizonyos mozgókép, amelyet egy szerencsés pillanatban kaptunk meg az égtől:
mindannyiunknak van balatoni története, és minden történetnek vannak üzenetei...."
Dlusztus Imre Az én "titkom" is ehhez kapcsolódik, melyet lassan, ráérősen bontogatok előttetek vegyítve a galéria életével. Ki tudja hogyan és mikor jön össze valójában, ami a fejben már megszületett és elindult előre, hogy valósággá váljon... Mostanában minden olyan bizonytalan, egy azonban biztos...hamarosan lesz füled hozzá!
Barbara
Sajnálnám ha elmennél olyan messzire de amit látok a képen az biztos hogy megéri,Én drukkolok,hogy sikerüljön,jártam feléd az ünnepeken és láttam,hogy ott vagytok de nem akartam bekopogni:)
VálaszTörlés